Szerdán Dr. Saly Noémi, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum munkatársa volt a Ráday Klub meghívott előadója. Kutatási területén, a kávéházakon kívül beszélt családja péceli kötődéséről, a dédapja, Francsek Imre által épített villáról, uszodáról és a család néhol kalandos, a magyarországi nagypolgárság meghatározó figuráival több ponton szorosan összefonódó történetéről.

A hat órára meghirdetett programra sokan, húsz-huszonöten gyűltek össze a Szemere Általános Iskola remek kis klubbhelyiségnek is beillő könyvtárában. Az előadó közel háromnegyed órát késett közlekedési nehézségek miatt, ami kisebb feszültséget gerjesztett a teremben.

Akadtak akik feladták a várakozást és idő előtt elmentek. Szerencsésebbnek mondhatják magukat azok, akik az előadó érkezése előtt közvetlenül próbáltak elindulni, de Saly Noémi lendületes érkezése magával húzta a bizonytalankodókat. Szerintem nem bánták meg.

Az első fél órában a kávéházak történetéről, kultúrájáról volt szó. A "felnőttek napközije" egy olyan közösségi tér, ami a kutató számára rengeteg lehetőséget kínál a kor társadalmi viszonyainak elemzésére. A századeleji budapesti kávéházak színes hétköznapjaiból felvillantott, művészeket vagy egyszerű munkásokat bemutató szemelvényektől, olykor humoros anekdotáktól, ha nem is válltak a hallgatók a téma avatott szakérőjévé, beláthatták, hogy milyen kimeríthetetlenül izgalmas témáról van szó. A történelem a hétköznapokban bújik meg. Ezért is fontos saját közösségünk (város, család) múltjának megismerése.

Saly Noémi meghívása persze nem csak kávéház-kutatói munkásságának szólt. Saly a péceli Bagolyvárat építtető Francsek Imre dédunokája, tehát felmenői meghatározó alakjai annak a nagypolgári közösségnek amely Pécelt választották a pihenéshez. Itt építettek villákat, kúriákat, nyaralókat. Nem mellesleg itt építettett nyaralót Bárczy István is, Budapest 1906 és 1917 közötti polgármestere is, akikhez a Francsek család eleinte baráti, később családi szálakon is szorosan kötődött. (Mondhatnánk, hogy Pécel a századelő Budakeszije.)

A dédapa Francsek Imre által épített nyaralóban töltötte a család szabadideje nagy részét, amely nyaralót egyébként nem a Francsek család nevezett el Bagolyvárnak (az elnevezés a péceliektől ragadt rá). A vasúthoz közeli, jó fekvéső nyaraló kellemes időtöltést biztosított a családnak.

A gyerekeknek a mára már teljesen eltűntetett - a mai piactérhez közel található - uszoda biztosított szórakozási lehetőséget. A fotókkal illusztrált családtörténet kalandos fordulatokat is produkált: iráni kiküldetés, gulágban eltöltött évek, Lugosi - drakula - Bélával ápolt szoros kapcsolat...

Saly Noémi előadása színes, humoros, lehengerlő volt. Érdekes anekdotákkal lettek gazdagabbak a hallgatók. Én viszont máig nem értem, hogy mi lehetett olyan vonzó a századelei Pécelen a nagypolgárok számára.